Minden ember fogyaszt erőforrásokat és termel hulladékot. Az ökológiai lábnyom azt méri, hogy egy népességnek mennyi föld- és vízterületre van szüksége ahhoz, hogy megtermelje azt, amit elfogyaszt, és elnyelje azt, amit kidob. Globális hektárban fejezik ki, amely egy szabványosított egység, és magában foglalja a különböző földtípusokat: termőföld, legelő, erdő, halászterület és beépített terület. A koncepciót Mathis Wackernagel és William Rees dolgozta ki az 1990-es évek elején.

A lábnyomok óriási mértékben eltérnek. Az Egyesült Államokban egy ember nagyjából nyolc globális hektárt használ. Indiában egy ember körülbelül egyet. Ha mindenki úgy élne, mint egy átlagamerikai, az emberiségnek több Földre lenne szüksége a kereslet kielégítéséhez. A globális átlag jelenleg meghaladja azt, amit a bolygó képes regenerálni, ami azt jelenti, hogy a természeti tőkét merítjük. Ezt a hiányosságot ökológiai túllövésnek nevezik. A fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó szén-dioxid-kibocsátás teszi ki a legtöbb lábnyom legnagyobb részét.

Mit tartalmaz a lábnyom?

• Élelmiszer- és rosttermő termőföld.
• Legelő állatállomány számára.
• Erdő a faanyagért és a szén-dioxid-elnyelésért.
• Horgászhelyek és beépített területek.

A kritikusok megjegyzik, hogy a mérőszám leegyszerűsíti az összetett kompromisszumokat. Minden földterületet egyenértékűnek tekint, és nem veszi figyelembe a vízhiányt vagy a biológiai sokféleség csökkenését. Ennek ellenére hozzávetőleges képet ad arról, hogy mennyi természeti erőforrásra van szükségünk életmódunkhoz.