Az erdőirtás az erdők nagymértékű kiirtása, gyakran mezőgazdasági, fakitermelési vagy fejlesztési célokból. Az emberek évezredek óta irtják az erdőket, de a 20. században drámaian felgyorsult a folyamat. Az Amazonas, a Kongó-medence és Délkelet-Ázsia trópusi erdőit sújtotta a legnagyobb kár. 1990 és 2020 között a világ mintegy 420 millió hektárnyi erdőt veszített, ami nagyobb terület, mint az Európai Unió területe. Az ütem egyes régiókban lelassult, de továbbra is magas.

Az okok régiónként eltérőek. Az Amazonasban a szarvasmarha-tenyésztés és a szójatermesztés a legnagyobb erdőirtás okozója. Délkelet-Ázsiában az olajpálma-ültetvények a fő tényezők. Afrikában a kisüzemi mezőgazdaság és a tűzifagyűjtés játszik nagy szerepet. A fakitermelés, a bányászat és az útépítés megnyitja az erdőket a további települések előtt. Az erdőirtás elpusztítja az élőhelyeket, kiszorítja az őslakos közösségeket, és felszabadítja a fákban és a talajban tárolt szén-dioxidot. Megzavarja a csapadékeloszlást is, mivel az erdők újrahasznosítják a vizet a légkörbe. Az Amazonast néha repülő folyónak is nevezik, mert rengeteg nedvességet bocsát ki.

Fő mozgatórugók

• Mezőgazdasági terjeszkedés növények és állatállomány termesztése céljából.
• Fakitermelés fűrészáru és papír előállítására.
• Bányászat és infrastruktúra-fejlesztés.
• Tűzifagyűjtés és kisüzemi gazdálkodás.

Az erdőtelepítés és az erdővédelem segíthet, de az újonnan telepített erdőknek évtizedekbe telik, mire elérik az ősi állományok szén-dioxid-tárolását és biodiverzitását.