A szénlábnyom az egyén, szervezet, termék vagy esemény által kibocsátott üvegházhatású gázok teljes mennyisége. Általában tonna szén-dioxid-egyenértékben mérik, amely a különböző gázokat egyetlen számmá egyesíti a felmelegedési potenciáljuk alapján. A metán például rövid idő alatt sokkal több hőt csapdába ejt, mint a szén-dioxid, így a hozzájárulását ennek megfelelően súlyozzák.

A lábnyomok a közvetlen és közvetett kibocsátásokat is magukban foglalják. Az autóvezetés közvetlenül égeti el az üzemanyagot. A marhahús fogyasztása a takarmánytermelésből, a földek megtisztításából, az állatok emésztéséből és a szállításból származó kibocsátással jár. A repülés, a lakásfűtés és a gyártott termékek vásárlása mind hozzájárulnak ehhez. A lábnyom kiszámítása feltételezéseket igényel, és a különböző módszerek eltérő számokat eredményeznek. A koncepció mégis hasznos. Egy globális problémát személyes vagy szervezeti szinten mérhetővé alakít. A vállalatok a lábnyomokat használják annak azonosítására, hogy honnan származnak a kibocsátások, és hol kell csökkenteni azokat.

Gyakori források

• Közlekedés: autók, repülőjegyek, hajózás.
• Élelmiszer: hús és tejtermékek, különösen marha- és bárányhús.
• Energia: elektromos áram és fűtés.
• Áruk és szolgáltatások: gyártás és hulladék.

A szén-dioxid-kibocsátás ellentételezése lehetővé teszi az emberek és a vállalatok számára, hogy máshol fizessenek a kibocsátáscsökkentésért, például fák ültetésével vagy megújuló energia finanszírozásával. Az ellentételezés kérdése vitatott. Segíthet, de nem helyettesíti a kibocsátások forrásnál történő csökkentését.