Egyetlen esőerdőfolt több fajt képes befogadni, mint egy egész mérsékelt égövi erdős kontinens. Az élővilágnak ez a változatossága, a génektől az ökoszisztémákig, a biodiverzitás. Magában foglalja az adott helyen élő fajok számát, az egyes fajokon belüli genetikai variációt, valamint az általuk alkotott élőhelyek és ökológiai folyamatok skáláját. A kifejezés az 1980-as években terjedt el széles körben, amikor a tudósok és a természetvédők keresték a módját az eltűnőben lévő gazdagság leírására.

A biodiverzitás nem egyenletesen oszlik el. A trópusi esőerdők, a korallzátonyok és a nagy tavak rendkívüli koncentrációban tartalmaznak fajokat. Ezek a gócpontok a bolygó felszínének csak kis részét borítják, de a szárazföldi fajok többségét itt találjuk. A biodiverzitás gyakorlati okokból is fontos. A genetikai változatosság segít a növényeknek ellenállni a betegségeknek. A változatos ökoszisztémák szűrik a vizet, beporozzák a növényeket és tárolják a szenet. Amikor a fajok eltűnnek, ezek a szolgáltatások gyengülnek. A jelenlegi kihalási ütem messze meghaladja a természetes háttér-arányt, amit az élőhelyek elvesztése, az éghajlatváltozás, a szennyezés és a túlzott betakarítás okoz.

A biodiverzitás szintjei

• Genetikai sokféleség egy fajon belül.
• Fajdiverzitás egy közösségben.
• Az ökoszisztéma sokfélesége egy tájon.
• Funkcionális sokféleség az ökológiai szerepekben.

A biológiai sokféleség védelme nem csupán a karizmatikus állatok megmentéséről szól. Arról is, hogy megőrizzük az emberi életet támogató rendszereket.