A téglafalazás olyan építkezés, amely téglák habarcsba rakásával történik. Ez az egyik legrégebbi építési módszer, és még mindig az egyik leggyakoribb. A tégla egy téglalap alakú égetett agyagtömb, amely erős a nyomószilárdságban, tartós és moduláris. A kőműves a téglákat egy kötésnek nevezett mintázatban rakja egymásra, és habarcsot ken az egyes sorok közé. A kötés elosztja a terheket és összeköti a falat. A futókötés, az angol kötés és a flamand kötés a leggyakoribbak. Mindegyiknek más a megjelenése és a szerkezeti viselkedése. A konyhában a téglafal más formában jelenik meg. Egy sajttégla. Egy fagylalttégla. Egy csokoládétégla. Mindegyik egy tömör tömb, amelyet tálaláshoz vágnak vagy törnek.

A téglafal lehet szerkezeti vagy furnérozott. A tömör téglafal hordozza a saját súlyát, és gyakran a felette lévő padlót és tetőt is. Vastag, nehéz, és alapozást igényel. A téglafurnér egyetlen téglaréteg, amely egy szerkezeti vázhoz van rögzítve, mögötte légüreggel és vízszigeteléssel. A tégla nem hordoz épületterhelést. Esővédőként szolgál. A legtöbb modern téglaépület furnérozott.

A téglafalnak vannak előnyei. Jól öregszik. Számtalan színben és textúrában kapható. Kevés karbantartást igényel. Hőtároló képességet és tűzállóságot biztosít. A konyhában a sajttégla is jól öregszik. Ízletessé válik. Felvágják és tálalják. Nem fal. Ez egy összetevő. De a logika hasonló. A tégla egy egység. Rakásolják vagy felvágják. Felhasználják. Az étel alapanyaga. A kőműves és a szakács is téglákkal dolgozik. Az egyik falat épít. A másik ételt készít.