A szegecselés fémlemezeket köt össze állandó fémcsapokkal, úgynevezett szegecsekkel. A szegecs egy hengeres tengely fejjel. A lemezek furatain keresztül helyezik be. A szegecs végét ezután deformálják, vagyis kihajlítják, hogy egy második fejet hozzanak létre. A szegecs összefogja a lemezeket. Nem lehet eltávolítani anélkül, hogy tönkretenné őket. A szegecselés volt a 19. és 20. században az acélok összekapcsolásának standard módszere. Hajókat, hidakat és felhőkarcolókat építettek vele. Nagyrészt felváltotta a hegesztés és a csavarozás. De még mindig használják repülőgépekben és néhány szerkezeti alkalmazásban.

A szegecselés szakmát igényel. A szegecskészítő felmelegíti a szegecset, behelyezi, majd pneumatikus kalapáccsal letöri a szegecset. A munka hangos, forró és fizikailag igényes. A szegecsnek megfelelő méretűnek és anyagúnak kell lennie. A furatoknak egy vonalban kell lenniük, és a megfelelő átmérőjűeknek. A szegecsnek teljesen ki kell töltenie a furatot. Egy laza szegecs eltörhet. Egy repedt szegecs továbbterjedhet. A szegecselés minősége határozza meg a kötés szilárdságát. Repülőgépekben a szegecselés továbbra is az elsődleges módszer. Az alumínium szegecseket azért használják, mert az alumínium nem könnyen hegeszthető. A szegecseket ultrahanggal és röntgennel ellenőrzik.

A szegecselésnek vannak előnyei. Erős, megbízható és állandó. Nem igényel elektromos áramot. Terepen is elvégezhető. Különböző fémek összeillesztésére alkalmas. Nem torzítja a lemezeket annyira, mint a hegesztés. Hátrányai is vannak. Munkaigényes. A kötés mindkét oldalához hozzáférést igényel. Nem könnyen szétszerelhető. A szegecslyukak gyengítik a lemezeket. A szegecsek súlyt adnak. A szegecselés egy hagyományos technika. Még mindig releváns. Emlékeztet arra, hogy nem kell mindent hegeszteni.