1989-ben az Exxon Valdez hajó 11 millió gallon nyersolajat ömlött a Prince William Soundba. A takarítók lefölözőket, szórókereteket és nagynyomású forró vizet használtak. Baktériumokat is bevetettek. A partokon műtrágyát szórtak szét, hogy elősegítsék a természetesen előforduló olajbontó mikrobák szaporodását. A baktériumok megették az olajat, szén-dioxiddá és vízzé alakítva azt. A bioremediáció szerepelt a címlapon.

A bioremediáció élőlényeket használ a szennyező anyagok eltávolítására vagy semlegesítésére. A baktériumok és a gombák a leggyakoribb szerek. Némelyik lebontja a kőolaj szénhidrogéneket. Mások lebontják a növényvédő szereket, oldószereket vagy nehézfémeket. Növényeket is lehet használni, ezt a technikát fitoremediációnak nevezik. Az élőlények lehetnek az adott helyen őshonosak vagy behurcoltak. Tápanyagokkal stimulálhatják őket, vagy speciális feladatokra módosíthatják őket.

A megközelítésnek vannak előnyei. Gyakran olcsóbb, mint a földmunkák kiásása vagy az égetés. A helyszínen is elvégezhető, a szennyezett talaj mozgatása nélkül. Kevesebb hulladékot termel. De lassú. A környezeti viszonyoktól függ. Nem biztos, hogy minden szennyező anyaggal működik. És olyan maradványokat hagyhat maga után, amelyek továbbra is veszélyesek.

A bioremediáció nem csodaszer. Egy eszköz bizonyos helyzetekre. Amikor működik, a szennyezési problémát biológiai folyamattá alakítja. Amikor kudarcot vall, késleltetheti a hatékonyabb kármentesítést.