A hedge fundok gazdag befektetőktől és intézményektől gyűjtik össze a pénzt, és olyan stratégiákat alkalmaznak, amelyeket a hagyományos alapok kerülnek. Az elsőt Alfred Winslow Jones nyitotta meg 1949-ben, és a piaci kitettség csökkentése érdekében a vételi pozíciókat short eladásokkal kombinálta. A név akkor is megmaradt, amikor a stratégiák szaporodtak. Ma a hedge fundok részvényekkel, kötvényekkel, devizákkal, árukkal és származtatott termékekkel kereskednek, gyakran kölcsönvett pénzzel.

A jogi struktúra számít. Az Egyesült Államokban a legtöbb hedge fund magánpartnerség, amely csak akkreditált befektetők és minősített vásárlók számára nyitott. Ez korlátozza a szabályozást. Az alapok tőkeáttételt, shortolást és koncentrált pozíciókat használhatnak, amelyeket a befektetési alapok nem. Cserébe a befektetők magasabb kockázatot és korlátozott kifizetési lehetőséget vállalnak. Az egyéves vagy hosszabb zárolási időszakok gyakoriak.

A díjak magasak. A hagyományos modell az eszközök 2 százalékát, plusz a nyereség 20 százalékát tartalmazza, bár a verseny miatt egyes díjak csökkentek. A hedge fundok alapkezelői azzal érvelnek, hogy a díjak összhangba hozzák az érdekeket. A kritikusok rámutatnak, hogy a legtöbb hedge fund a díjak levonása után alulteljesít az egyszerű indexalapoknál. Egy kisebbségük látványos hozamot ér el, és ezek a hedge fundok vonzzák a tőke nagy részét.

A hedge fundok nem egységes stratégiát képviselnek. A globális makroalapok a kamatlábakra és a devizákra fogadnak. A long-short részvényalapok a nyerteseket és a short veszteségeket választják. Az eseményvezérelt alapok fúziókkal és csődökkel kereskednek. A kvantitatív alapok algoritmusokat használnak. A címke a struktúrát írja le, nem a megközelítést.