A töréstesztek ellenőrzött ütközések, amelyek célja a járművek biztonságának értékelése. Ezeket kormányzati szervek és független szervezetek végzik világszerte. Az Egyesült Államokban a Nemzeti Közúti Közlekedésbiztonsági Hivatal (NHTSA) működteti az Új Autók Értékelési Programját (New Car Assessment Program), amely frontális, oldalsó és borulásvédelem alapján pontozza a járműveket. A Közúti Biztonsági Biztosítási Intézet (Insurance Institute for Highway Safety) saját teszteket végez, beleértve a kis átfedésű frontális tesztet is, amely különösen igényes.

A törésteszteken műszeres bábukat használnak, amelyek a fejre, nyakra, mellkasra és lábakra ható erőket mérik. Nagy sebességű kamerák rögzítik az ütközést másodpercenként több ezer képkockával. A mérnökök elemzik a szerkezet deformációját, a légzsákok kinyílásának időzítését és a bábuk mozgását. Az eredményeket pontozzák és közzéteszik, a fogyasztók pedig ezeket használják a járművek összehasonlítására.

A tesztek megváltoztatták az autókat. Az 1990-es években sok jármű gyenge oldalütközés-védelemmel rendelkezett. Manapság az oldallégzsákok és az erősebb szerkezetek az alapfelszereltség részét képezik. A 2012-ben bevezetett kis átfedésű teszt számos jármű gyengeségeit tárta fel, és újratervezést eredményezett. Az autógyártók azért tervezik meg a teszteket, mert a besorolások befolyásolják az eladásokat.

A töréstesztek nem tökéletesek. Bizonyos ütközési típusokat szimulálnak, nem minden lehetséges balesetet. A valós balesetek eltérő sebességgel, szögekkel és járműméretekkel történnek. De a tesztek több ezer ember életét mentették meg, és továbbra is magasra teszik a lécet.