Manuális váltós vezetésnél a kuplungot és a váltókart kell kezelni. Az automata ezt elvégzi helyetted. A jármű sebessége, a motor terhelése és a gázpedál állása alapján választja ki a megfelelő áttételt. A vezetőnek csak meg kell nyomnia a gázpedált, és már indulhat is.

A hagyományos automata váltó nyomatékváltót használ, egy folyadéktengelykapcsolót, amely összeköti a motort a sebességváltóval. Lehetővé teszi, hogy az autó alapjáraton, fokozatban, lefulladás nélkül járjon, és alacsony fordulatszámon megsokszorozza a nyomatékot. A sebességváltó belsejében bolygóműves fogaskerekek és tengelykapcsolók kapcsolnak be és ki az áttételek megváltoztatásához. A váltást egy szelepház által szabályozott hidraulikus nyomás végzi.

Az újabb konstrukciók megváltoztatták a játékszabályokat. A duplakuplungos sebességváltók két tengelykapcsolót használnak, egyet a páros, egyet pedig a páratlan fokozatokhoz, hogy gyorsabban válthassanak, mint a manuálisok. A fokozatmentes sebességváltók szíjjal és szíjtárcsákkal végtelen áttételi tartományt biztosítanak, ami javítja az üzemanyag-fogyasztást, de vezetés közben furcsa érzés lehet. Az elektromos járművek gyakran egysebességes reduktorral rendelkeznek, mivel az elektromos motorok széles fordulatszám-tartományban termelnek nyomatékot.

Az automata váltós autók egykor drágábbak voltak és több üzemanyagot fogyasztottak, mint a manuálisok. Ez a különbség mára nagyrészt bezárult. Az Egyesült Államokban a manuális váltós autók ma már réspiaci termékek, és az újonnan eladott autók többsége automata váltós.