A szupernóva egy csillag katasztrofális robbanása. Hetekig túlragyoghat egy egész galaxist, és ez idő alatt több energiát szabadíthat fel, mint amennyit a Nap egész élete során kibocsát. A szupernóvák nehéz elemeket hoznak létre, csillagkeletkezést indítanak el, és neutroncsillagokat vagy fekete lyukakat hagynak maguk után. Mindketten rombolóak és kreatívak.

Két fő típusa van. Az Ia típusú szupernóva kettős csillagrendszerben akkor keletkezik, amikor egy fehér törpe anyagot lop el egy kísérőcsillagtól, túl nagyra nő, és felrobban. Ezek a szupernóvák állandó csúcsfényességgel rendelkeznek, ami standard gyertyákká teszi őket a kozmikus távolságok mérésében. A magösszeomlásos szupernóva akkor keletkezik, amikor egy nagy tömegű csillag kimeríti nukleáris üzemanyagát, és vasmagja összeomlik. A visszapattanás lökéshullámot küld a csillagon keresztül, szétrepesztve azt.

A szupernóvák ritkák bármely adott galaxisban. A Tejútrendszerben 1604 óta, a Kepler-csillag feltűnésétől kezdve nem volt látható szupernóva. De gyakoriak az egész univerzumban. A csillagászok évente több százat fedeznek fel belőlük.

A testedben lévő elemek szupernóvákban és vörös óriásokban formálódtak. Nélkülük a világegyetem hidrogénből és héliumból állna. A szupernóvák segítségével hozza létre a kozmosz az élet anyagát.