A csillagképek olyan csillagok mintázatai, amelyeket az emberek évezredek óta felismernek. Nem fizikai csoportosulások. Egy csillagképben a csillagok több tucat vagy több száz fényévnyire lehetnek egymástól. Csak véletlenül egy vonalban vannak a földi nézőpontunkból. A minta emberi találmány, de hasznos.

A Nemzetközi Csillagászati ​​Unió ma 88 csillagképet ismer el. Mindegyik az égbolt egy meghatározott régiója, nem csak egy pálcikaember. Amikor a csillagászok azt mondják, hogy egy galaxis az Androméda csillagképben van, akkor azt értik alatta, hogy az a régió határain belül fekszik. A csillagképek az egész eget lefedik, mint egy kirakós játék.

Sok csillagkép az ókori görög és babiloni csillagászatból származik. Másokat európai csillagászok adtak hozzá a 17. és 18. században, gyakran olyan tudományos eszközökről nevezve el őket, mint a Telescopium és a Microscopium. Az elnevezés nem következetes, és egyes csillagképek fényesebbek, mint mások.

A csillagképek nem csak a csillagászoknak valók. Az emberi kultúra részét képezik. Ugyanazokat a csillagokat nevezték el és értelmezték már a világ különböző kultúrái, és ezek a történetek ugyanolyan fontosak, mint maga a tudomány.