A kultúrák olyan történeteket mesélnek, amelyek elmagyarázzák a világ eredetét, az isteneket és az emberek szokásait. A mítosz egy ilyen hagyományos történet. A legendákkal ellentétben a mítoszok gyakran természetfeletti lényeket és eseményeket mutatnak be, amelyek kívül esnek a hétköznapi történelmi időn. Választ adnak arra a kérdésre, hogy miért olyan a világ, amilyen, és hogyan kellene az embereknek viszonyulniuk a szenthez.

A mítoszok elsősorban nem a modern történelmi értelemben vett tényszerű pontossággal foglalkoznak. Igazságuk abban rejlik, hogy milyen jelentést hordoznak a közösség számára, amely elmeséli őket. A teremtésmítoszok, a hősmítoszok és a túlvilági mítoszok kultúrákon átívelően jelennek meg, bár a konkrét szereplők és cselekmények nagymértékben eltérnek. A tudósok a mítoszokat azért tanulmányozzák, hogy mit árulnak el az értékekről, félelmekről és társadalmi struktúrákról.

Az irodalomban a mítoszok mély archetípusok és narratív minták tárházát hordozzák. Az írók a mítoszokra utalnak, vagy átírják azokat, hogy kommentálják a kortárs tapasztalatokat. A mitikus gondolkodás fennmaradása azt mutatja, hogy az emberek továbbra is olyan történeteket keresnek, amelyek az egyéni életeket egy tágabb kozmikus vagy erkölcsi keretbe helyezik. Akár szó szerint hiszik, akár szimbolikusan olvassák őket, a mítoszok a jelentések erőteljes szervezői maradnak.