A nyelv a beszélt, írott vagy jelzett szimbólumok egyedülállóan emberi rendszere, amely lehetővé teszi számunkra a jelentés kódolását és közvetítését. A szavak önkényesek; a „fa” hang nem hasonlít a növényhez. Egy közösség beszélői mégis egyetértenek a szavak leképezésében és a szabályokban, amelyekkel ezeket a szavakat új mondatokká lehet kombinálni.

A rendszer több szintű struktúrával rendelkezik. A fonémák a legkisebb hangegységek. A morfémák jelentést hordoznak. A szintaxis szabályozza, hogyan kapcsolódnak a szavak kifejezésekké és mondatokká. A szemantika azzal foglalkozik, hogy mit jelentenek ezek a kombinációk. A pragmatika azt vizsgálja, hogy a kontextus és a szándék hogyan alakítja az értelmezést.

A gyerekek meglepő sebességgel sajátítják el a rendszert, gyakran kifejezett oktatás nélkül. Négyéves korukra a legtöbben elsajátítják anyanyelvük alapvető nyelvtanát. A képesség biológiainak tűnik, mégis, hogy melyik nyelvet tanulják, az teljes mértékben a környező közösségtől függ.

• Tetszőleges szimbólumok közös jelentéssel
• Generatív szabályok, amelyek végtelen új mondatokat tesznek lehetővé
• Fonológia, morfológia, szintaxis, szemantika, pragmatika
• Mind a beszélt, mind a jelzett modalitások

Egyetlen más faj sem hozott létre ehhez képest rugalmas és absztrakciós rendszert, bár egyes állatok korlátozott referenciális jeleket mutatnak.