A folklór a közösségeken belül szóban öröklődő hagyományos hiedelmeket, történeteket és szokásokat foglalja magában. Magában foglalja a népmeséket, legendákat, mítoszokat, közmondásokat, találós kérdéseket, dalokat, táncokat és kézműves termékeket. A kifejezést William Thoms alkotta meg 1846-ban, aki egy szót akart alkotni a hétköznapi emberek íratlan kultúrájára. Azóta a folkloristák mindent dokumentáltak az appalache-i balladáktól a csatornákban élő aligátorokról szóló városi legendákig.

A folklór nem merev vagy régimódi. Alkalmazkodik. Egyik évszázadban egy tűz körül elmesélt történetből láncemail vagy vírusvideó lesz a másikban. Ugyanazok a narratív struktúrák ismétlődnek a különböző kultúrákban: a szélhámos, a küldetés, a bolond hős, aki a szerencsének köszönhetően sikerrel jár. A folkloristák mind a szövegeket, mind az előadásokat tanulmányozzák, figyelve arra, hogy ki, mikor és miért mesél el egy történetet.

Műfajok

• Mítoszok: szent narratívák, amelyek az eredetet magyarázzák.
• Legendák: igazként elmesélt történetek, gyakran helyi helyekről.
• Népmesék: kitalált történetek szórakoztatásra vagy tanításra.
• Tárgyi folklór: takarók, eszközök, receptek és kézműves termékek.

A folklór azért marad fenn, mert hasznos. Tanít, figyelmeztet, szórakoztat és összeköti a közösségeket.