Az etnolingvisztika a nyelv kultúrához és társadalmi élethez való viszonyát vizsgálja. Olyan kérdéseket tesz fel, mint például: Hogyan osztják fel a különböző társadalmak a színeket, az időt vagy a rokonságot a szókincsükben? Hogyan használják a beszélők a nyelvet a tisztelet, az intimitás vagy a tekintély jelzésére? Hogyan formálja egy nyelv azt, ahogyan beszélői emlékeznek az eseményekre, vagy hogyan navigálnak a térben? A terület hidat képez a nyelvészet és az antropológia között, és mindkettőre támaszkodik.

Néhány leghíresebb megállapítása rokonsági kifejezésekből származik. Az angolban egyetlen szó, a „néni”, az anyád nővérét és az apád nővérét jelöli. Más nyelvek egymás mellett és relatív életkor szerint különböztetik meg őket. A „szín” egy másik klasszikus eset. Egyes nyelvek egy kalap alá veszik a kéket és a zöldet; másokban külön szavak vannak a sok árnyalatra. Ezek a különbségek nem akadályozzák meg senkit abban, hogy lássa a színeket, de alakítják azt, amit könnyű kimondani és észrevenni.

Tanulmányi területek

• Rokonsági terminológia és társadalmi struktúra.
• Színek osztályozása és érzékelése.
• Udvariassági nyilvántartások és tiszteletbeli megnyilvánulások.
• Nyelv és térbeli vagy időbeli orientáció.

Az etnolingvisztika folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy a nyelv nem csupán egy semleges kód. Kulturális eszköz, amelyet a használat alakít, és cserébe a gondolkodást is formálja.