A víztározó egy mesterséges tó, amelyet öntözésre, ivásra, vízenergia előállítására vagy árvízvédelem céljából építettek víz tárolására. Legtöbbjük folyóvölgyek felduzzasztásával jön létre, bár néhányuk csatornákkal vagy szivattyúkkal feltöltött, folyón kívüli medence. A tárolt vizet akkor engedik fel, amikor a kereslet megnő, vagy a csapadék mennyisége csökken.

A mezőgazdaság számára a víztározók kiegyenlítik az eltérést a víz érkezése és a növények igényei között. A tavaszi hóolvadékot fel lehet fogni és nyáron ki lehet juttatni. Egy víztározó lehetővé teszi egy régió számára, hogy legalább egy ideig túlélje a száraz évet. De a pufferkapacitás véges, és az ismétlődő száraz évek olyan szintre csökkenthetik a készleteket, hogy az a kitermelés csökkentését teszi szükségessé.

Felhasználás és kompromisszumok

• Öntözési ellátás száraz évszakban termesztett növények számára
• Árvízvédelem folyásirányban
• Vízenergia-termelés
• Rekreáció és halászat

A gátaknak és víztározóknak költségeik vannak. Kiszorítják a közösségeket, megakadályozzák a halak vándorlását, csapdába ejtik az üledéket, amely egyébként feltöltené az alsóbb folyású deltákat, és vizet veszítenek a párolgás miatt. Egy víztározó kezelése egyensúlyozást igényel az egymással versengő igények között, és a kompromisszumok ritkán elégítik ki mindenkit.