A legelő az állatállomány legeltetésére használt füves terület. Általában növényzettel beültetett és gondozott, nem pedig vadon termő, bár a legelő és a legelő közötti határvonal a szárazabb régiókban elmosódik. Egy jó legelő nem csak fűből áll. Füvek, hüvelyesek és lombhullató növények keveréke, amelyek együttesen kiegyensúlyozott tápanyagokat biztosítanak az évszakban.

A legelők kezelése olyan, mint bármely más növénytermesztés, azzal a különbséggel, hogy az aratást állatok végzik. Az állománysűrűség, a vetésforgó hossza és a pihenőidők határozzák meg, hogy a gyep termékeny marad-e, vagy a csupasz talajig leesik. A túllegeltetés a klasszikus hiba: az állatokat túl sokáig tartják ugyanazon a karámon, a növények nem tudnak újranőni, és a gyomok betelepednek. A vetésforgós legeltetés, amikor az állatokat néhány naponta mozgatják, a vadon élő csordák mintázatát utánozza, és a növényeket erőteljesen tartja.

Gyakori legelőfajok

• Évelő rozs és fehér lóhere a mérsékelt égövben
• Bermudai fű és bahiafű meleg éghajlaton
• Lucerna és vöröshere a magas fehérjetartalomért
• Őshonos füvek alacsony ráfordítású legelőkre

A jól kezelt legelők szenet építenek a talajban, támogatják a beporzókat, és alacsonyabb költséggel termelnek húst és tejet, mint a gabonaalapú rendszerek.