Nincsenek műholdak, nincs rádió, nincsenek külső jelek. Egy inerciális navigációs rendszer a fedélzeti érzékelők gyorsulás- és forgásmérésével követi nyomon a helyzetet, és ezeket a méréseket időbeli integrálással becsüli meg, hogy merre tart a jármű.

A giroszkópok a tájolást követik nyomon. A gyorsulásmérők a sebességváltozásokat követik nyomon. A kettő kombinációja teljes képet ad a mozgásról három dimenzióban. A pontosság lassan változik, ezért a legtöbb rendszer GPS-szel vagy más referenciákkal frissül.

Ahol az INS számít

• Műholdas jeladások céljából felszínre nem bukkanó tengeralattjárók
• Repülőgépek szelték át az óceánokat a GPS megjelenése előtt
• Elakadásbiztos navigációt igénylő rakéták
• Űrhajók, amelyek a műholdas lefedettségen túl működnek

A modern gyűrűs lézer és száloptikás giroszkópok váltották fel a forgó tömegű kialakításokat. Nincsenek mozgó alkatrészeik, tovább tartanak, és ellenállnak a nagyobb rezgéseknek.