A kétkamarás törvényhozásban a felsőházat gyakran Szenátusnak nevezik. Tagjai egyenlő arányban képviselhetik a szubnacionális egységeket, mint az Egyesült Államokban, vagy más szabályok és ciklusok alapján választhatják meg őket, mint az alsóházat.

A szenátusok jellemzően felülvizsgálják az alsóházban született jogszabályokat, jóváhagyják a végrehajtói kinevezéseket és ratifikálják a szerződéseket. A hosszabb mandátumok és a nagyobb választókerületek célja a tanácskozás és a hosszabb időhorizont ösztönzése. Egyes szenátusokban a vita szabályai lehetővé teszik a kisebbségi befolyás kiterjesztését.

Egy szenátus politikai jellege a választási rendszerétől, hatásköreitől és pártos összetételétől függ. A két kamara közötti konfliktusok késedelmet okozhatnak, vagy kompromisszumot kényszeríthetnek ki. A reformjavaslatok néha a területi egyenlőség vagy a kinevezett tagság nem reprezentatív jellemzőit célozzák meg. A kritikák ellenére a felső kamarák továbbra is számos demokrácia alkotmányos felépítésének részét képezik.

A szenátus blokkolhat vagy finomíthat egy olyan törvényjavaslatot, amelyet a népszerűbb képviselőház már jóváhagyott.