Az ismeretelmélet a tudás tanulmányozása. Azt kérdezi, hogy mi a tudás, hogyan szerzzük meg, és mennyivel rendelkezhetünk. A standard elemzés, amely Platón Theaitétoszáig nyúlik vissza, a tudást igazolt igaz hitként határozza meg. Tudsz valamit, ha hiszel benne, akkor az igaz, és jó okod van arra, hogy higgy benne. Edmund Gettier 1963-ban megkérdőjelezte ezt a definíciót olyan esetekkel, amikor valaki igazolta az igaz hitét, de úgy tűnik, nem tud semmit. A jobb elemzés keresése folytatódik.

Az episztemológusok a tudás forrásait is vizsgálják: az érzékelést, az érvelést, az emlékezetet, a tanúságtételt és az önvizsgálatot. Azt kérdezik, hogy a tudáshoz bizonyosság szükséges-e, vagy elegendő-e a tévedhetetlen igazolás. Vitát folytatnak az internalizmusról, amely szerint az igazolás attól függ, hogy mi férhető hozzá a tudó számára, és az externalizmusról, amely szerint a tudó környezetével kapcsolatos tényektől függ. Vizsgálják a szkepticizmust, azt a nézetet, hogy a tudás lehetetlen vagy nagyon korlátozott. Tanulmányozzák a társadalmi ismeretelméletet is, amely azt vizsgálja, hogyan keletkezik és terjed a tudás a közösségekben, valamint a formális ismeretelméletet, amely valószínűséget és logikát használ a hit és a bizonyítékok modellezésére.

Központi kérdések

• Definíció. Mi a tudás?
• Források. Honnan származik a tudás?
• Indoklás. Mi tesz egy hiedelmet racionálissá?
• Szkepticizmus. Tudhatunk egyáltalán bármit is?

Az ismeretelmélet túlmutat a filozófián. Információt ad a tudománynak, a jognak, az oktatásnak és minden olyan területnek, ahol a bizonyítékok és az igazság forog kockán.