A tetoválások egykor deviánsnak számítottak. Most már a köztudatban elterjedtek. A deviancia olyan viselkedésre utal, amely sérti a társadalmi normákat, de a normák változnak. Amit az egyik generáció deviánsnak nevez, azt a következő normálisnak. A szociológusok nem ítélik meg, hogy egy cselekedet eredendően rossz-e. Azt kérdezik, hogy hogyan és miért bélyegeznek meg bizonyos cselekedeteket deviánsnak, és kinek van hatalma ezt a címkét alkalmazni.

Émile Durkheim azzal érvelt, hogy a deviancia funkcionális. Tisztázza az erkölcsi határokat, erősíti a csoportszolidaritást, és társadalmi változást idézhet elő. A konfliktuselmélet hívei a hatalomra összpontosítanak: a törvények és normák gyakran a domináns csoportok érdekeit védik. A Howard Beckerhez köthető címkézéselmélet szerint a deviancia nem a cselekedet tulajdonsága, hanem mások reakcióinak következménye.

Példák kategóriák szerint

• Formális deviancia: bűncselekmény, törvény által büntetendő
• Informális eltérés: durvaság, sorban állás megszegése
• Áldozatmentes deviancia: rendhagyó öltözködés vagy életmód
• Innovatív deviancia: polgári engedetlenség, visszaélés bejelentése

Nem minden deviancia negatív. A művészek, reformerek és vállalkozók gyakran megszegik a normákat, hogy valami újat alkossanak.