Egy közösség bizonyos egyéneket az isteni akarat felhatalmazott hírnökeiként ismer el. Ezek az egyének próféták. Olyan tekintéllyel szólnak, amely azt állítja, hogy meghaladja a hétköznapi politikai vagy papi hatalmat.

Izraelben a klasszikus próféták szembeszálltak a királyokkal, értelmezték a történelmi válságokat, és életben tartották a szövetség követelményeit. Más vallások tisztelik az alapító vagy reformáló prófétákat. A prófétai hivatás gyakran személyes áldozatokkal jár, beleértve az elutasítást és a szenvedést. Az elismerés kritériumai közé tartozik a korábbi kinyilatkoztatáshoz való hűség és az üzenet gyümölcse.

A próféták lehetnek írói alakok, akiknek szavai megmaradtak, vagy szóbeli alakok, akiket a hagyományok ismernek. Örökségük formálja az etikát, a politikát és a reményt. A kortárs vallási élet továbbra is a prófétai tanúságtételre támaszkodik, amikor az önelégültséget vagy az igazságtalanságot kérdőjelezi meg.

Egy próféta tekintélye azon az állításon nyugszik, hogy részt vett az isteni tanácsban.