A vallási tanítók mérvadó tanításokat fogalmaznak meg és adnak tovább Istenről, az emberiségről és az üdvösségről. Ezek a tanítások alkotják a doktrínát. A doktrína intellektuális formát és határokat ad a hagyománynak.

A tanok olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint az isteni természet, a gonosz eredete, a megváltás eszközei és a világ sorsa. A szentírásokból, a hagyományból, az észből és a tapasztalatból merítik őket, majd viták és tanácskozások révén finomítják őket. A hivatalos tantételek irányítják a prédikációt, az oktatást és a fegyelmet.

Az élő hagyományok folyamatosan új kontextusokban értelmezik a tanokat. Viták akkor merülnek fel, amikor az értelmezések élesen eltérnek egymástól. Egyes hívők a tanokat másodlagosnak tekintik a személyes tapasztalatokhoz vagy az etikai cselekvéshez képest; mások a helyes tant a hiteles hit elengedhetetlen részének tartják. Mindkét esetben a tan adja a vallási közösség közös szókincsét.

Tanítás nélkül a hagyomány homályos érzelmekké válás veszélyével néz szembe.