A saría az út. Az iszlám szóhasználatában ez az átfogó útmutatás, amelyet Isten adott az emberi élethez, és amely elsősorban a Koránból és a szunnából – Mohamed próféta feljegyzett szavaiból és tetteiből – származik. Kiterjed az istentiszteletre, a családi kapcsolatokra, a kereskedelmi ügyletekre, a büntetőjogi szankciókra és a személyes etikára.

Évszázadok alatt a tudósok kifejlesztették a jogtudományt, a fikh-t, hogy ítéleteket vonjanak ki a forrásokból. Négy fő szunnita iskola és számos síita megközelítés alakult ki, amelyek az érvelési módszerekben és az egyes ítéletekben különböztek egymástól, mégis ugyanazokat az alapvető szövegeket osztották meg. Nem minden szabály egyformán biztos; némelyik világos szövegeken, mások analógián vagy tudományos konszenzuson alapulnak. Az ideál az isteni akarattal összhangban élt élet, nem pusztán büntetések kódexe.

A gyakorlatban a saría alkalmazása idővel és hellyel óriási mértékben változott. A klasszikus iszlám államok bíróságokon keresztül igazgatták; a modern nemzetállamok különböző mértékben átvették, adaptálták vagy korlátozták. Továbbra is viták folynak a demokráciához, az emberi jogokhoz, valamint a nem muszlimok és a nők státuszához való viszonyáról. Sok muszlim számára a saría kevésbé politikai program, mint inkább a hűség személyes és közösségi ideálja.

A saríáról beszélni annyit tesz, mint egy teljes vízióról beszélni arról, hogyan kellene az életet Isten alatt rendezni.