Egy rövid, egyszerű történet erkölcsi vagy spirituális tanulságot hordozhat. A példázat ilyen elbeszélés. A szereplők és az események egyszerűek; a jelentés a hallgató saját életére vonatkozik. Jézus példázatai az Újszövetségben a legismertebb példák a nyugati kultúrában, de ez a forma számos vallási és filozófiai hagyományban létezik.

A példabeszédek abban különböznek a meséktől, hogy általában emberi szereplőket mutatnak be beszélő állatok helyett, az allegóriáktól pedig abban, hogy inkább egyetlen fő mondanivalót emelnek ki, mintsem részletes megfelelési rendszert. A példabeszéd ereje a konkrétságában rejlik: egy mindennapi helyzet válik a betekintés eszközévé. A hallgatókat arra ösztönzik, hogy felismerjék önmagukat a történetben, és levonják a következtetést.

Mivel a tanulság beágyazódik, nem pedig egyenesen kimondott, a példázatok inkább elmélkedésre késztethetnek, mint puszta egyetértésre. Jól átívelnek az időn és a kultúrán, ha a központi helyzet felismerhető marad. Az írók és a tanárok folyamatosan új példázatokat találnak ki, amikor etikai vagy spirituális tanítást akarnak közvetíteni narratíván, nem pedig absztrakt érvelésen keresztül.