A tudattalant azok a mentális folyamatok alkotják, amelyek a tudatos tudatosságon kívül működnek, mégis befolyásolják az érzéseket, döntéseket és cselekvéseket. A fogalomnak pszichoanalitikus és kognitív-tudományos jelentése is van.

A pszichoanalitikus elméletben a tudattalan elfojtott vágyakat, konfliktusokat és emlékeket tartalmaz, amelyek formálják a tüneteket és az álmokat. A kognitív pszichológiában a tudattalan magában foglalja az automatikus folyamatokat, az implicit memóriát, valamint a hatalmas mennyiségű perceptuális és motoros aktivitást, amely soha nem éri el a tudatosságot. Mindkét hagyomány egyetért abban, hogy a tudat nem a teljes mentális élet.

Kísérleti módszerek – szubliminális prezentáció, előhívás, kettős feladatú interferencia – a tudattalan hatásokat ellenőrzött körülmények között mutatják be. A klinikai módszerek megpróbálják dinamikusan tudattalan anyagokat a tudatosságba hozni. A modern nézet a tudattalant nem egyetlen birodalomként, hanem specializált folyamatok gyűjteményeként kezeli, amelyek hatékonyan működnek figyelem nélkül. A tudat továbbra is a szűkebb, rugalmasabb rendszer, amely akkor avatkozik közbe, amikor az automatikus rutinok nem elegendőek.

Az elme legtöbb tevékenységét anélkül teszi, hogy bejelentené magát.