Egy inger jelenik meg, és a szervezet cselekszik. A válasz az a reakció – izom-, mirigy- vagy idegi –, amelyet az ingerre adott válasz vált ki vagy bocsát ki.

A klasszikus kondicionálás során a választ a feltételes inger váltja ki. Az operatív kondicionálás során a válasz kibocsátódik, majd következményeinek ellenőrzése alá kerül. A válasz mértékei közé tartozik a latencia, az amplitúdó, a frekvencia és az időtartam. Az összetett teljesítmények egyszerűbb válaszokból épülnek fel alakítás és láncolás révén.

Ugyanez a kifejezés mindent lefed a gerincreflextől a gondosan átgondolt verbális válaszig. Az automatikus és a kontrollált válaszok megkülönböztetése továbbra is fontos a kognitív és szociálpszichológiában. A válaszok rögzítése és elemzése empirikus alapot nyújt a legtöbb viselkedéskutatáshoz.

Mérhető válaszok nélkül a pszichológiai állításokat nem lehetne tesztelni.