Stanley Milgram kísérleteiben hétköznapi résztvevők – véleményük szerint – súlyos áramütéseket okoztak egy idegennek, egyszerűen azért, mert a kísérletvezető arra utasította őket, hogy folytassák. Az engedelmesség egy tekintélyszemély utasításainak való megfelelést jelenti.

A tanulmányok kimutatták, hogy a szituációs nyomások – a tekintély jelzései, a fokozatos eszkaláció, a felelősség eloszlása ​​– felülírhatják a személyes erkölcsi fenntartásokat. Az engedelmesség nem eredendően negatív; az összehangolt társadalmi élet számos kontextusban megköveteli. A veszély akkor keletkezik, amikor a tekintély illegitim, vagy amikor a parancsok ütköznek az etikai normákkal.

Későbbi kutatások a kulturális különbségeket, a másként gondolkodók szerepét és az igazságtalan hatalommal szembeni ellenállást elősegítő feltételeket vizsgálták. Az engedelmesség megértése segít megmagyarázni mind a szervezeti hatékonyságot, mind a történelmi atrocitásokat. Az etikus döntéshozatalban való képzés és a másként gondolkodók explicit védelme csökkentheti a destruktív engedelmességet.

A tekintéllyel szembeni nemetmondás hajlandósága továbbra is törékeny, de alapvető képesség.