Egy óra, ami valaha hangosnak tűnt, egy óra múlva eltűnik a háttérben. A megszokás az ismétlődő, ártalmatlan ingerre adott válasz csökkenése. Ez a tanulás egyik legegyszerűbb formája.

A habituáció lehetővé teszi az élőlények számára, hogy figyelmen kívül hagyják az előre látható, nem informatív eseményeket, és a figyelmet az újdonságra vagy a változásra tartogassák. Inger-specifikus; egy kismértékű változás visszaállíthatja a választ (diszhabituáció). A csecsemők megszokják az ismétlődő vizuális mintákat, betekintést nyújtva a korai érzékelésbe és emlékezetbe. Felnőtteknél a habituáció érzékszervi adaptációban, csökkent megijedésben és az ismerős stresszorokra adott érzelmi reakciók elhalványulásában nyilvánul meg.

A kutatók a habituációs paradigmákat használják a figyelem, a tanulás és bizonyos klinikai állapotok tanulmányozására. A habituáció elmulasztása azt eredményezheti, hogy a személyt elárasztják a hétköznapi ingerek. A folyamat azt mutatja, hogy még a legalapvetőbb szinten is az idegrendszer a relevancia szerint szűri a tapasztalatokat.

Amit már nem veszünk észre, az felszabadítja a kapacitást arra, ami még számít.