Egy viselkedés valószínűbbé vagy kevésbé valószínűvé válik a következményei miatt, vagy azért, mert jelentős eseményekkel párosult. A kondicionálás ez a tág tanulási folyamat. Magában foglalja mind a klasszikus, mind az operatív formákat.

A klasszikus kondicionálás során az ingerek képesek reakciókat kiváltani. Az operatív kondicionálás során a viselkedést a megerősítők erősítik, a büntetők pedig gyengítik. Mindkettő a mindennapi életben végigvonul: a kávéillat, amivel a reggeli rutin elkezdődik, a társasági mosoly, amivel a gyermek első szavait jutalmazzuk, vagy az elkerült kereszteződés, ahol egykor baleset történt.

A kondicionálási elvek alapozzák meg a viselkedésterápiákat, az állatkiképzést, az osztálytermi menedzsmentet és a szokásváltoztatási programokat. Azt mutatják, hogy tetteink nagy részét a környezetünk szabályszerűségei alakítják, nem pedig tudatos megfontolások. Ezen szabályszerűségek megértése ösztönzi a tudatos változtatást.

Amit kondicionálás útján tanulunk, az gyakran elfelejthető ugyanazon véletlenszerűségek átrendezésével.