A szubliminális ingerek azok, amelyek a tudatosság abszolút küszöbértéke alá esnek. Az érzékszervi rendszer érzékeli őket, de túl gyengék vagy túl rövidek ahhoz, hogy jelenteni lehessen őket.

Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a szubliminális prezentáció előidéző ​​hatásokat válthat ki: egy röviden felvillanó szó vagy kép befolyásolhatja a későbbi ítéleteket vagy reakcióidőket, még akkor is, ha a résztvevők tagadják, hogy látták volna. A hatások jellemzően kicsik és rövid életűek. Azokat az állításokat, miszerint a reklámokban vagy önsegítő felvételekben található szubliminális üzenetek erőteljesen megváltoztathatják a fogyasztói viselkedést vagy a személyes szokásokat, nem támasztották alá szigorú bizonyítékok.

A szubliminális érzékelés létezése azt mutatja, hogy az érzékszervi feldolgozás, sőt, bizonyos tanulási formák is bekövetkezhetnek tudatosság nélkül. Ez nem jelenti azt, hogy a tudattalant könnyen programozhatják rejtett üzenetek. A küszöbértékek a figyelem, az elvárások és az egyéni érzékenység függvényében változnak, így egy olyan inger, amely az egyik személy vagy alkalom számára szubliminális, egy másik számára érzékelhető lehet.

Amit az érzékek érzékelnek, de a tudatosság még nem ismer fel, az tudatalatti.