Az ostracizmus egy személy vagy csoport szándékos társadalmi kirekesztése. A mások általi figyelmen kívül hagyás, kizárás vagy elutasítás erőteljes és gyakran fájdalmas pszichológiai reakciót vált ki.

Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy még a rövid, minimális kirekesztési formák is – például egy egyszerű labdadobálós játékból való kihagyás – szorongásról, csökkent önbecsülésről, valamint a hovatartozás és a kontroll érzésének csökkenéséről számolnak be. Agyképalkotó kutatások azt mutatják, hogy az élmény ugyanazokat az idegi régiókat aktiválja, amelyek a fizikai fájdalomért is felelősek. A hosszan tartó vagy ismételt kiközösítés összefüggésben áll a depresszióval, az agresszióval és a visszahúzódással.

Az emberek rendkívül érzékenyek a befogadás és a kirekesztés jelzéseire, mivel a hovatartozás kritikus fontosságú volt a túléléshez. A kiközösítés fájdalma motiválhatja az újraegyesülésre irányuló erőfeszítéseket, ugyanakkor védekező vagy antiszociális reakciókhoz is vezethet, amikor az újraegyesülés lehetetlennek tűnik. A közösségi média és a munkahelyi környezet új kontextusokat teremt, amelyekben a kiközösítés észrevétlenül és tartósan előfordulhat.

A kirekesztés fáj. Ez a fájdalom a kiközösítés pszichológiai jele.