A modellezés egy adott viselkedés megfigyelésének és utánzásának folyamata. A szociális tanulás központi mechanizmusa.

Albert Bandura kísérletei kimutatták, hogy a gyerekek könnyen utánozzák a felnőttek által végrehajtott agresszív cselekedeteket, különösen akkor, ha a modellt jutalmazzák vagy büntetlenül hagyják. A modellezés nem korlátozódik az agresszióra; támogatja a nyelv, a szociális készségek, a munkavégzési szokások és az erkölcsi normák elsajátítását. A modellre való figyelem, a megfigyeltek megjegyzése, a viselkedés reprodukálásának képessége és a motiváció mind befolyásolja, hogy létrejön-e modellezés.

Az élő modellek, a médiában megjelenő szimbolikus modellek és a szóbeli utasítások mind forrásként szolgálhatnak. Az emberek nagyobb valószínűséggel utánozzák a hasonló, magas státuszú vagy sikeres modelleket. A modellezést tudatosan alkalmazzák a terápiában – a terapeuták megküzdési készségeket mutatnak be – és az oktatásban, ahol a tanárok és a kortársak példákat mutatnak a kívánt teljesítményre.

Sok mindent, amit az emberek tudnak, először megnéztek, majd kipróbáltak.