A mindfulness meditáció egy reflektív gyakorlat, amelyben az emberek ítélkezésmentes és elfogadó módon figyelnek a jelen pillanatban történtekre. A figyelem a légzésre, a testi érzésekre, a gondolatokra vagy a külső ingerekre irányul, ahogyan azok felmerülnek, anélkül, hogy megpróbálnák megváltoztatni vagy részletezni azokat.

A gyakorlat gyökerei a buddhista hagyományokban keresendők, mégis adaptálták világi programokba, például a mindfulness-alapú stresszcsökkentésbe. A résztvevők megtanulják észrevenni az elme elkalandozását, és finoman visszatérni a kiválasztott fókuszhoz. Idővel a nyitott, nem reagáló tudatosság testtartása a formális ülésen túl a mindennapi tevékenységekbe is kiterjedhet.

A kutatások a rendszeres mindfulness gyakorlását a csökkent ruminációhoz, az alacsonyabb észlelt stresszhez, valamint a figyelem és az érzelemszabályozás szerény javulásához kötik. Agyi képalkotó vizsgálatok az önreferenciális feldolgozással és az interocepcióval kapcsolatos régiók változásairól számolnak be. A hatások általában mérsékeltek és a következetes gyakorlástól függenek; a mindfulness nem jelent gyors gyógymódot súlyos pszichiátriai állapotokra.

A módszer lényege, hogy tudatosan, ítélkezésmentesen figyeljünk arra, ami éppen történik.