Az intelligenciakvócienst, vagy IQ-t eredetileg a mentális és a kronológiai életkor arányaként definiálták, szorozva 100-zal. Egy átlagos 10 éves gyermek szintjén teljesítő, és maga is 8 éves, gyermek IQ-ja 125 lenne.

A modern IQ-tesztek már nem a mentális életkor képletét használják. Ehelyett az egyén teljesítményét egy nagy, reprezentatív, azonos korú mintának a teljesítményével hasonlítják össze. Az átlagot 100-ra, a szórást pedig jellemzően 15-re állítják be. A pontszámok egy megközelítőleg normális görbében oszlanak el. A tesztek standardizáltak, és a normákat rendszeresen frissítik, hogy figyelembe vegyék a populációbeli változásokat.

Az IQ-pontszámok előrejelzik az akadémiai teljesítményt, és kisebb mértékben a foglalkozási sikert. Kevésbé jelzik előre a kreativitást, a gyakorlati készségeket vagy az érzelmi alkalmazkodást. Az IQ-pontszámok változhatnak a fejlődéssel, az oktatással és a beavatkozásokkal, különösen gyermekkorban. A csoportkülönbségek értelmezése, valamint a tesztek tartalmában és lebonyolításában rejlő kulturális elfogultság lehetősége ellentmondások övezik.

Az IQ-pontszám egy adott feladathalmazon elért teljesítmény összegzése egy normál csoporthoz képest. Hasznos előrejelző, de nem teljes mértékben méri egy személy értékét vagy lehetőségeit.