A belső motiváció a vágy, hogy egy viselkedést önmagáért hajtsunk végre. A tevékenység eredendően érdekes vagy kielégítő; nincs szükség külső jutalomra a fenntartásához.

A játszó gyerekek, a kíváncsiságból kérdést kutató tudósok és a zene élvezetéért gyakorló zenészek belső motivációt mutatnak. Az önmeghatározás elmélete az autonómiát, a kompetenciát és a kötődést azonosítja a belső motivációt támogató pszichológiai szükségletekként. Amikor ezek az igények kielégülnek, az elköteleződés mélyebb, a kreativitás magasabb, a kitartás pedig nagyobb, mint amikor a viselkedést csak külső ösztönzők vezérlik.

A külső jutalmak alááshatják a belső motivációt, ha kontrolláló hatásúnak érzékelik őket. Egy rajzolni szerető gyermek kevesebbet rajzolhat, ha fizetségként matricákat kap. A hatás nem elkerülhetetlen; a kompetenciát nyomás nélkül megerősítő jutalmak együtt létezhetnek a belső érdeklődéssel. Az autonómiát támogató oktatási és munkahelyi környezetek általában több belső motivációt táplálnak, mint azok, amelyek nagymértékben támaszkodnak a megfigyelésre és a feltételes jutalmazásra.

Amikor a cselekvés maga az oka a cselekvésnek, a motiváció belső.