Az általánosítás az a tendencia, hogy az ember olyan ingerekre reagál, amelyek hasonlítanak az eredeti feltételes ingerre. Miután egy adott jelzésre megtanult egy választ, hasonló jelzések is kiváltják a választ, bár általában gyengébben.

Egy adott kutya által megharapott gyermek félhet más kutyáktól, vagy akár más állatoktól is. Az étellel párosított hangnem nemcsak az adott hangnemre, hanem a közeli frekvenciák hangjaira is nyáladzást okoz. Az általánosítási gradiens azt mutatja, hogy a válasz erőssége csökken, ahogy az új inger kevésbé hasonlít az eredetihez. A megkülönböztető tréning élesebbé teheti a gradienst, így csak az ingerek egy szűk tartománya marad hatékony.

Az általánosítás adaptív. Lehetővé teszi a tanulás új, de kapcsolódó helyzetekre való átvitelét anélkül, hogy minden egyes esetet át kellene élni. Maladaptívvá válik, ha a terjedelem túl széles – mint például a fóbiák esetében, amelyek messze túlmutatnak az eredeti veszélyen. Ugyanez az elv működik az operatív kondicionálásban és az emberi kategória-tanulásban is.

A tanulás korlátozott haszna lenne, ha csak a betanított pontos ingerre vonatkozna. Az általánosítás kiterjeszti a hatókörét.