Az általános adaptációs szindróma Hans Selye leírása a test sztereotipikus válaszáról a hosszan tartó stresszre. Három fázisban bontakozik ki: riasztás, ellenállás és kimerültség.

A riasztási fázisban a test mozgósít – szimpatikus aktiválódás, adrenalin és kortizol szabadul fel, felkészülés a harcra vagy menekülésre. Ha a stresszor továbbra is fennáll, megkezdődik az ellenállási fázis: a fiziológiai megküzdési mechanizmusok továbbra is fokozottak, és a szervezet megpróbál alkalmazkodni, miközben magasabb áron működik. Amikor a stresszor még tovább fennáll, vagy ha az erőforrások kimerülnek, beköszönt a kimerültségi fázis. Az immunfunkciók csökkennek, és a stresszel összefüggő betegségek valószínűsége megnő.

Selye modellje különféle stresszorok – hideg, sérülés, fertőzés – állatkísérletein alapult, amelyek hasonló testi változásokat okoztak. Megállapította azt az elképzelést, hogy a stressz egy nem specifikus válasz, és hogy a krónikus aktiválás kumulatív költségekkel jár. A modern stresszkutatás nagyobb figyelmet fordított a pszichológiai értékelésre, az egyéni különbségekre és a különböző stresszorok specifikus hatásaira, mégis a háromfázisú vázlat hasznos szervező keretet biztosít.

A test képes szembenézni egy kihívással. Amikor a kihívás soha nem ér véget, maguk az adaptív rendszerek is elkezdenek felmondani a szolgálatot.