A megküzdés a stresszesnek vagy az erőforrásainkat meghaladónak ítélt igények kezelésére irányuló kognitív és viselkedési erőfeszítések összessége. Ez a nehézséggel való megbirkózás aktív kísérlete, nem pedig maga a nehézség.

A pszichológusok általában megkülönböztetik a problémafókuszú megküzdést, amelynek célja a stresszes helyzet megváltoztatása, az érzelemfókuszú megküzdéstől, amelynek célja a helyzetre adott érzelmi válasz szabályozása. Az információkeresés, a tervkészítés és a közvetlen cselekvés problémafókuszú; az esemény jelentésének újraértékelése, az érzelmi támogatás keresése és a figyelemelterelés alkalmazása érzelemfókuszú. Mindkettő adaptív lehet a stresszor kontrollálhatóságától függően. Amikor egy helyzet megváltoztatható, a problémafókuszú stratégiák általában előnyösebbek; amikor nem, az érzelemfókuszú stratégiák segítenek korlátozni a károkat.

A megküzdési képességet befolyásolja a személyiség, a rendelkezésre álló társas támogatás és a kulturális normák. Az elkerülésre vagy tagadásra való krónikus támaszkodás általában rosszabb eredményekkel jár, míg a több stratégia rugalmas alkalmazása jobb alkalmazkodást jósol. A specifikus megküzdési készségeket – kognitív átszervezés, relaxáció, asszertív kommunikáció – tanító beavatkozások a stresszkezelési és klinikai programok központi részét képezik.

A stressz elkerülhetetlen. A megküzdés a válaszreakciók repertoárja, amely meghatározza, hogy a stressz mekkora részét és mennyi ideig viseljük el.