A megerősítési torzítás az a hajlam, hogy az információkat olyan módon keressük, értelmezzük és jegyezzük meg, amely megerősíti a már meglévő hiedelmeinket. Az ellenbizonyítékokat kevésbé könnyen vesszük észre, szkeptikusabban értelmezzük, vagy egyszerűen elfelejtjük.

Az elfogultság számos helyzetben megjelenik. A hipotéziseket tesztelő emberek inkább a megerősítő eseteket keresik, mint a potenciális cáfolatokat. A politikai pártok ugyanazt a híradást ellentétes módon értelmezik. A tudósok sem mentesek ez alól; olyan tanulmányokat tervezhetnek, amelyek nagyobb valószínűséggel támasztják alá a kedvelt elméleteket, vagy magyarázzák meg a kényelmetlen eredményeket. Még a saját személyiségjegyek értékelése is mutatja a mintázatot: a kívánt tulajdonságok bizonyítékait könnyebben elfogadják, mint a nemkívánatosakét.

A megerősítési torzítás nem szándékos becstelenség. A figyelem, az emlékezet és az érvelés hétköznapi működéséből fakad, amelyek mindegyikét befolyásolják a meglévő tudásstruktúrák. Az torzítás tudatosítása csökkentheti annak hatásait – aktívan keresve a cáfoló bizonyítékokat, mérlegelve az ellenkezőjét, vagy strukturált döntési protokollokat használva –, de maga a tendencia erőteljes és széles körben elterjedt.

Miután egy hiedelem kialakult, az elme hajlamos megvédeni azt. A megerősítési torzítás a neve ennek a védelmező hajlamnak.