A hithez való ragaszkodás azt a hajlamot jelenti, hogy egy kezdeti elképzeléshez ragaszkodunk még azután is, hogy az azt alátámasztó bizonyítékokat megcáfoltuk. Ha egy hit gyökeret ver, ellenáll a gyökereitől való megszabadulásnak.

Klasszikus kísérletek kimutatták, hogy azok az emberek, akik egy másik személyről olyan visszajelzések alapján alkottak benyomást, amelyeket később hamisnak ítéltek, továbbra is az eredeti visszajelzésnek megfelelően értékelték az illetőt. Ugyanez a minta figyelhető meg a társadalmi elméletek, a politikai attitűdök és az önértékelések esetében is. Annak magyarázata, hogy egy hiedelem miért lehet igaz, megerősíti azt; a támogató indokok generálása egy olyan mentális struktúrát hoz létre, amely túléli az eredeti adatok eltávolítását.

A jelenség nem egyszerű makacsság. Az emlékezet és az érvelés működését tükrözi. Az emberek könnyebben emlékeznek a hiedelmeikkel összhangban lévő információkra, mint az ellentmondásosakra, és a kétértelmű bizonyítékokat a hiedelmeiket megerősítő módon értelmezik. Az előítéletek eloszlatása lehetséges, de erőfeszítést igényel: az ellenkezőjének aktív mérlegelése, vagy annak magyarázata, hogy az ellenkező hiedelem hogyan lehet igaz, csökkentheti a kitartást.

Könnyebb meggyőződéseket kialakítani, mint elvetni. Ez az aszimmetria formálja mind a hétköznapi véleményt, mind a tudományos fejlődést.