Az az állam, amely a területén belül semmilyen magasabb földi hatalomnak nem felel, szuverenitást élvez. A belső szuverenitás a belügyek feletti felsőbbséget jelenti; a külső szuverenitás a külső ellenőrzéstől való függetlenséget jelenti.

A szuverenitás a modern államrendszer központi fogalmává vált. Az államok jogi egyenlőségét, a be nem avatkozás elvét, valamint a jog és a politika terén a végső döntések meghozatalának jogkörét alapozza meg. A gyakorlatban a szuverenitást mindig korlátozzák a szerződések, a gazdasági kölcsönös függőség és a hatalmi aszimmetriák.

A globalizáció, az emberi jogi normák és a nemzetközi szervezetek felerősítették a vitákat arról, hogy a szuverenitás erodálódik-e, vagy csupán új együttműködési formákon keresztül gyakorolják. A szeparatista mozgalmak a szuverenitást a szubnacionális népek számára követelik; a hagyományos államok ellenállnak ezeknek az igényeknek. A szuverenitás szókincse továbbra is nélkülözhetetlen mind az államok által érvényesített jogok, mind az általuk tapasztalt korlátok leírásához.

• Legfelsőbb hatóság egy területen belül
• Belső ellenőrzés és külső függetlenség
• A modern államrendszer alapjai
• A gyakorlatban kölcsönös függőség által minősített