A szuverén államok néha laza uniót kötnek, amely megőrzi függetlenségüket, miközben korlátozott közös intézményeket hoz létre. Ez a rendszer konföderáció. A központi hatalom csak delegálás útján létezik, és általában visszavonható.

Történelmi példák közé tartozik az Amerikai Egyesült Államok Konföderációs Cikkelyeinek időszaka, valamint a Svájci Államszövetség, mielőtt az föderációvá fejlődött volna. A tagállamok fenntartják a jogot, hogy semmissé tegyék a központi döntéseket, vagy kilépjenek a rendszerből. A központi döntéshozatal gyakran egyhangúságot vagy szupertöbbséget igényel, ami patthelyzethez vezethet.

A konföderációk általában kölcsönös védelem vagy gazdasági koordináció céljából alakulnak, és felbomlanak vagy föderációkká szűkülnek, amikor a laza struktúra elégtelennek bizonyul. Az Európai Unió az integráltabbak mellett néhány konföderációs jellemzőt is mutat. A föderációtól való legfontosabb különbség a tagok fennmaradó szuverenitása és az egyének feletti közvetlen központi hatalom gyengesége.

Egy konföderáció központi szervei inkább az államokra, mint a polgárokra hatnak.