Amikor egyetlen párt sem rendelkezik többséggel, a pártok alkudoznak koalíciót létrehozni. A kormánykoalíció egy olyan szövetség, amely parlamenti helyeket egyesít, hogy működő többséget hozzon létre, és megosztja a kabinetpozíciókat.

A koalíciós megállapodások jellemzően meghatározzák a politikai prioritásokat, a minisztériumok elosztását és a viták rendezésének eljárásait. A kisebb partnerek olyan befolyásra tesznek szert, amelyet egyedül nem tudnának gyakorolni; a nagyobb partnerek pedig a kormányzáshoz szükséges szavazatokat szerzik meg. A tárgyalások elhúzódhatnak, és az így létrejövő kormányok néha törékenyek lehetnek.

Az arányos képviseletű parlamentáris rendszerek gyakrabban hoznak létre koalíciókat, mint a többségi rendszerek. A választóknak esetleg előre kell látniuk a választások utáni alkudozásokat a szavazáskor. A koalíciós politika jutalmazza a kompromisszumot, és bünteti azokat a pártokat, amelyek megbízhatatlan partnerekké válnak. Egyes koalíciók teljes ciklusukig fennmaradnak; mások összeomlanak, és előrehozott választásokat eredményeznek.

Egy koalíció összetétele gyakran ugyanolyan fontos, mint a legnagyobb párt kiléte.