Az államok néha szerződések révén formalizálják együttműködésüket, amelyek kölcsönös támogatásra kötelezik őket. A szövetség egy ilyen megállapodás, amely általában a biztonságra összpontosít, de néha kiterjed a gazdasági vagy politikai koordinációra is.

A szövetségek lehetnek kétoldalúak vagy többoldalúak. Kötelezhetik a tagokat konzultációra, hírszerzési információk megosztására, vagy arra, hogy az egyik fél elleni támadást mindenki elleni támadásként kezeljék. A NATO továbbra is a kollektív védelmi szövetség legkiemelkedőbb kortárs példája. A történelmi szövetségek évszázadok óta alakítják a háborúk kimenetelét és az erőviszonyokat.

A tagság előnyökkel és költségekkel is jár. A szövetségesek elrettentő erőre és közös erőforrásokra tesznek szert; elfogadják az egyoldalú fellépés korlátait és annak kockázatát, hogy olyan konfliktusokba keverednek, amelyeket nem ők maguk idéztek elő. A szövetségek fejlődnek, bővülnek vagy felbomlanak, ahogy az érdekek és a fenyegetések változnak. A diplomaták jelentős erőfeszítéseket tesznek a szövetségi kötelezettségvállalások által teremtett elvárások és terhek kezelésére.

• Hivatalos megállapodás a kölcsönös támogatásról
• Gyakran a biztonsági garanciákra összpontosít
• Lehet kétoldalú vagy többoldalú
• Alakítja a tagállamok stratégiai viselkedését