Néhány atommag instabil. Idővel bomlanak, részecskéket vagy energiát bocsátva ki. Ez a folyamat a radioaktivitás. Henri Becquerel fedezte fel 1896-ban, és Marie és Pierre Curie tanulmányozta. A radioaktivitásnak három fő típusa van: alfa-bomlás, béta-bomlás és gamma-bomlás. Az alfa-bomlás héliummagot bocsát ki. A béta-bomlás elektront vagy pozitront bocsát ki. A gamma-bomlás nagy energiájú fotont bocsát ki. Mindegyik típusnak más az áthatoló ereje. Az alfa-részecskéket egy papírlap megállíthatja. A béta-részecskéket néhány milliméter alumínium is megállíthatja. A gamma-sugarakhoz vastag ólom vagy beton szükséges.

A radioaktivitást becquerelben mérik, amely a másodpercenkénti bomlásszámot számolja. Egy radioaktív izotóp felezési ideje az az idő, amely alatt az atomok fele elbomlik. A felezési idők a másodperc töredékétől több milliárd évig terjednek. Az urán-238 felezési ideje 4,5 milliárd év. A szén-14 felezési ideje 5730 év. Ez hasznossá teszi régészeti leletek kormeghatározásában. A radioaktivitásnak számos felhasználási módja van. Atomreaktorok energiáját biztosítja. Orvosi képalkotásban és rákkezelésben használják. Füstérzékelőkben és orvosi berendezések sterilizálására használják. De kockázatokat is jelent. A sugárzás károsíthatja a sejteket és rákot okozhat. A radioaktív hulladék évezredekig veszélyes marad. A hulladék kezelése az atomenergia egyik kihívása.

Radioaktivitási tények

• Definíció. Részecskék vagy energia kibocsátása instabil atommagokból.
• Típusok. Alfa, béta, gamma.
• Félezési idő. Az atomok felének elbomlási ideje.
• Unit. Becquerel (Bq).
• Felhasználás. Áram, gyógyszer, randizás, füstérzékelők.

A radioaktivitás nem ugyanaz, mint a sugárzás. A radioaktivitás maga a folyamat. A sugárzás a kibocsátott energia.