A fekete lyuk a téridő egy olyan régiója, ahol a gravitáció olyan erős, hogy semmi sem tud kijutni belőle, még a fény sem. A határt eseményhorizontnak nevezzük. Ha átlépjük, nincs visszaút. A középpont egy szingularitást tartalmaz, egy végtelen sűrűségű pontot, ahol a fizika ismert törvényei felmondják a szolgálatot. A fekete lyukak akkor keletkeznek, amikor a nagy tömegű csillagok életük végén összeomlanak. A magjuk berobban, és ha elegendő tömeg marad, semmi sem állíthatja meg az összeomlást.

A fekete lyukak nem kozmikus porszívók. Nem szívnak be mindent a közelükben. Egy biztonságos távolságban keringő objektum pályáján marad, ahogy a bolygók is a Nap körül keringenek. A veszély csak az eseményhorizont közelében leselkedik rá. A csillagászok a fekete lyukakat a közeli anyagra gyakorolt ​​hatásuk alapján észlelik. A gáz és a por felmelegszik, miközben befelé spiráloznak, röntgensugarakat bocsátva ki. Gravitációs hullámok fodrozódnak ki, amikor a fekete lyukak egyesülnek. Az első fekete lyukról készült kép, amelyet 2019-ben tettek közzé, az M87*, egy távoli galaxisban található szupermasszív fekete lyuk eseményhorizontja körüli izzó gyűrűt mutatta.

Fekete lyuk tények

• Eseményhorizont. A visszafordulás pontja.
• Szingularitás. A középpont, ahol a sűrűség végtelen.
• Kialakulása. Nagy tömegű csillagok összeomlása.
• Értékelés. Beeső anyag röntgensugarai, gravitációs hullámok.
• Szupermasszív. Milliótól milliárdig terjedő naptömegek, a galaxisok középpontjaiban.

Egy fekete lyuk közelében lelassul az idő. Egy eseményhorizont közelében lebegő űrhajós lassabban öregedne, mint egy távoli megfigyelő.