A strukturalizmus egy olyan elemzési módszer, amely az alapvető struktúrákra összpontosít. A felszíni jelenségeket formáló mély mintázatokat keresi. A nyelvészetben a nyelv szabályait keresi. Az antropológiában a mítoszok és a rokonság struktúráit keresi. Az irodalomban a narratíva struktúráit keresi. A felszín változik. A szerkezet állandó.

A mozgalom Franciaországban jelent meg az 1950-es és 1960-as években. Claude Lévi-Strauss a strukturalizmust az antropológiára alkalmazta. Roland Barthes az irodalomra. Ferdinand de Saussure pedig a nyelvészeti alapot teremtette meg. Azt állították, hogy a jelentés a különbségből fakad. Egy szó azt jelenti, amit jelent, mert nem más szavak. A struktúra a különbségek rendszere.

Strukturalista fogalmak

• Nyelv és feltételes felügyelet: a rendszer és használata.
• Jelölő és jelölt: a szó és a fogalom.
• Bináris oppozíciók: a jelentést strukturáló fogalompárok.
• Mélystruktúra: az alapvető szabályok.
• Felületi szerkezet: a megfigyelhető jelenségek.

A strukturalizmus nagy hatást gyakorolt. Tudományos megközelítést kínált a kultúrához. Univerzális mintákat keresett. Megkérdőjelezte azt az elképzelést, hogy a jelentés szubjektív. Azt állította, hogy a jelentés szisztematikus. De a strukturalizmust bírálták. A posztstrukturalisták szerint túl statikus. Figyelmen kívül hagyta a történelmet. Figyelmen kívül hagyta a hatalmat. Egy stabil, nem létező struktúrát feltételezett. A strukturalizmus az 1970-es években hanyatlásnak indult. De a hatása megmaradt. Megtanított minket mély minták keresésére. Megtanított minket arra, hogy a jelentés relacionális. Megtanított minket arra, hogy a felszín nem a teljes történet. A strukturalizmus egy módszer. Nem az egyetlen módszer. De egy erőteljes módszer. A felszín alá néz. Megtalálja a struktúrát. Ez a hozzájárulása.