Epikurosz Athénban iskolát nyitott Kert néven. Nőket és rabszolgákat is fogadott, ami akkoriban szokatlan volt. A cél nem a kényeztetés, hanem a nyugalom volt. Az öröm Epikurosz számára a fájdalom és a zavar hiányát jelentette, nem a luxus hajszolását. Egy egyszerű étkezés, a jó társaság és a félelemtől való megszabadulás elegendő volt. A legnagyobb öröm az ataraxia, a nyugodt lelkiállapot, és az apónia, a testi fájdalomtól való megszabadulás volt.

Az epikureizmust gyakran félreértik hedonizmusként. Epikurosz óva intett a túlzott élvezetektől, mert az fájdalomhoz vezet. A mértékletességet, a barátságot és a filozófiát ajánlotta a jó élethez vezető útként. A halállal kapcsolatban azt állította, hogy az számunkra semmi: amikor mi vagyunk, a halál nincs; amikor a halál van, mi nem vagyunk. A haláltól való félelem irracionális és tönkreteszi az életet. Demokritoszt követve az atomizmus egy formáját is támogatta, aki szerint a világegyetem atomokból és ürességből áll. Az istenek, ha léteznek, nem avatkoznak bele az emberi ügyekbe. Lucretius, egy római költő, A dolgok természetéről című művében fejtette ki az epikureus filozófiát, amely hatással volt a modern tudományra és a világi gondolkodásra.

Epikureus alapelvek

• Öröm. A fájdalom és a zavar hiánya.
• Mértékletesség. Kerüld a túlzásokat, amelyek fájdalmat okoznak.
• Barátság. A boldogság elsődleges forrása.
• Halál. Nincs mitől félni, mivel nem tapasztalható.

Az epikureanizmus egy gyakorlati filozófia. Nem csak azt kérdezi, hogyan éljünk jól, hanem azt is, hogyan gondolkodjunk helyesen.